A táj és építészet együttesének egyensúlya, a jellegzetes beépítés és a táj jelleg védelme

Táj+építészet, Kubinszky Mihály, 1995 Mezőgazda kiadó

A megművelt természet a legritkább esetben őrizhető meg építmények nélkül. Gondolunk itt lakóépületekre, ipari létesítményekre, közlekedési útvonalakra (közút, vasút) és egyéb vezetékekre, hidakra, stb.

Mivel a természeti tájat egészében nem tudjuk megőrizni, törekednünk kell arra, hogy építményeinket lehetőleg, a természeti értékek megóvásával kell megépíteni. Ez a szép tájkép tekintetében nem lehetetlen feladat. Bizonyos jellegű tájak megjelenésén egy-egy építmény akár javítani is képes, mert díszítheti, élénkítheti a tájat.

A művi elemek tájba illesztésekor ismerni kell a táj befogadóképességét. A táj befogadóképessége alatt az építmények azon mennyiségét nevezzük, melyek megléte esetén a táj még megőrzi eredeti hatását, sőt az egyes építmények a természeti sajátságokat kiemelik, vagy hangsúlyozzák.

A táj vizuális befogadóképessége kisebb, mint a fizikai telítődés pontja, de nemcsak az építmények (borítottsági) aránya, hanem a minőségtől is. És itt van az építészet nagy felelőssége!

A tájba épített építmény annál kevésbé fogja zavarni a tájkép szépségét, minél kisebb, minél igényesebb, és minél kisebb területet foglal el a látómezőből. Figyelembe kell venni, hogy a létesítményeket esetenként fák takarhatják, így csökkentve a látható felületet.

Zavart okoz az építmény, ha jellemző szempontból tekintve túlnyúlik a horizonton, ha a tájkép arányait megváltoztatja, vagy ha a tájképet megbontja.

Épület, építmény és település a tájban

A táj befogadóképességének jellemző fokozatai:

• Egyedül álló épület a tájban: a tájképben a természet uralkodó közeg marad. Az épület állhat síkvidéken (gémeskút), domboldalban (major) vagy a horizonton (várrom, kilátó)
• A tájban egyedül álló épületek együttese: szövetként borítják a tájat
• Tájképet erősen befolyásoló erejű beépítés: a hatást egyetlen nagyobb, de több kisebb épület is kiválthatja. Ilyen elem, pl. a toronyház is
• Településsé összenőtt épületmennyiség: döntően befolyásolja a tájképet, mert visszaszorítja a természetes elemeket
• Az épületek teljesen elnyomják a természetet: a település önmagában uralkodó elemmé növekedett, a természet elemei nem érvényesülnek, a táj kiszorul.

Ipari és mezőgazdasági létesítmények a tájképben

• Ezeknél általában tájképpel versengő építményekről van szó. Tájba illesztésük csak külön odafigyeléssel oldható meg.

Nyomvonalas létesítmények a tájképben

• Ösvény, dűlőút, kerékpárút, országút, autópálya
• Vasút

Egyéb elemek

• Kerítés: sövény, és természetes anyagok használata javallott

Építés erdőnél és erdőben

Az épületek egy része a hasonulásra, másrészük a kontrasztra helyezi a hangsúlyt. Az út, vasút mindig kontrsztot teremt, csakúgy, mint a tájba nem illő légvezetékek. Az épületek tájba illezstésének zsenije Makovecz Imre

A tájkert, a kastélykert

Az erdő és az épület közi átmenetet tölti ki. A kertek mindig tükrözték az adott kort, az építtető stílusát, stb. legjobb megoldás, ha a táj és a természet elemeit kombinálják (cserjék, fák, sövények + mellvédek, utak, lépcsők). Az angol tájkert: itt a táj a hangsúlyos, a kert természet-közelibb. Az angol kastélyokhoz gyakran növényház is csatlakozott, így télen is megőrizték a táj egy darabkáját.

Műemlékek a táj díszei