Vízellátás, csatornázás, szennyvíztisztítás

A folyamatban levő vízellátási beruházások befejezésekor a lakosság vízellátottsága több mint 98% lesz. A vízi közmű fejlesztések eredményeként a közműolló záródása 1993-ban megkezdődött.

A vízellátásban a minőségi fejlesztés az elsődleges. Emellett azonban nem lehet megfeledkezni arról a több tízezer lakosról sem, akik egy-egy település belterületétől távolabb élnek vezetékes vízellátás nélkül. Ezért a költségvetésből finanszírozott céltámogatási rendszerrel és a vízügyi alappal kellő segítséget kell nyújtani az önkormányzatok számára a minőségfejlesztésre és a települések teljeskörű ellátására.

A vízellátás távlati célja:

• a közműves vízellátás, lakásbekötéssel 90%,

• a közműves vízellátás lakáson kívüli (udvari, utcai) kifolyóval 8%,

• a egyedi vízellátás megoldások 2%,

• a minden közműből szolgáltatott víz minősége feleljen meg a magyar előírásoknak és a WHO ajánlásoknak.

A vízminőségi problémák megoldásában - mint pl. arzén-, vas- és mangánmentesítés, nitrátmentesítés, stb. - az államnak részt kell vállalnia. Szintén állami feladat a kutatások összehangolása, szervezése és részben finanszírozása is.

A vízellátás komfortjának javítása - ami a szolgáltatás minőségét érinti első sorban - az önkormányzatok feladata. Szükségessé vált, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a vízellátás alapját képező vízkészletek védelmére, mivel a kiépített víztermelő kapacitás 65%-át jelentős szennyezőanyag terhelés éri. A kormány 3175/1991 számú határozata szerint vízminőségvédelmi programot kell kidolgozni a csatornázás és szennyvíztisztítás fejlesztésére és az ivóvízbázisok védelmére.

Az országgyűlés 36/1993. (V. 28) határozatában megállapította, hogy az éves költségvetés nem ad fedezetet minden, a feltételeknek megfelelően benyújtott igénynek, ezért a támogatások sorrendjének megállapításakor a sérülékeny vízbázisok védelmét szolgáló csatornázási és szennyvíztisztítási igénybejelentések elsőbbséget kapnak. A kormány 3581/1991 számú határozata intézkedési terv kidolgozását írta elő 1994 végére és erre a határidőre elkészült az ivóvízbázisok védelmére vonatkozó célprogram.

A csatornázás és szennyvíztisztítás távlati céljai:

• a lakosság 65/67%-a a közcsatornába bekötött lakásokban, 20-22%-a korszerű csatornapótlóval felszerelt lakásokban éljen. A fennmaradó 11-13% csatornázatlan területen, többnyire szikkasztással megoldott szennyvíz elhelyezéssel rendelkezzen.

• Az ipari és mezőgazdasági üzemek szennyvíz mennyiségét a befogadó terhelhetőségének megfelelően kell tisztítatni.

• Minden ipari kibocsátó csak a szükséges előtisztítón keresztül vezethesse s szennyvizét közcsatornákba;

• Ha a befogadó élővíz, minden csatorna összegyűjtött kommunális szennyvizet legalább biológiailag meg kell tisztítani. Védett befogadók esetén (pl. Balaton) a nitrát és foszfor eltávolítását is el kell végezni;

• A szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezése minden szennyvíztisztító üzemeltetésének alapfeltétele.

Hazánk vízgazdálkodásában az államnak a feladatok ellátásában és a költségek viselésében átmenetileg jelentősebb szerepet kell vállalnia. Ugyanakkor a piacgazdaságra való áttérés, vagyis a tulajdon és érdekviszonyok nyereségorientált átrendezése, az állam teherviselő képességének gyengülése, az ökológiai értékrendszer felerősödése, az állampolgár szocializáltsága együttesen olyan konfliktushálót hozott létre a vízgazdálkodásban (is), amit feloldani csak társadalmi konszenzussal lehet.

Egyezségnek kell kialakulnia abban, hogy mi az államnak a közérdek mértékéig terjedő feladata és mi az, amit a vízgazdálkodásban érintetteknek kell vállalniuk.

A jogi, közgazdasági és a műszaki szabályozásoknak a fentiekben megfogalmazott célt kell szolgálniuk. Ennek érdekében a törvényi szabályozások közül soron kívül szükséges az önkormányzati és a számviteli törvény módosítása. A vízi közmű-szolgáltatás területén - tekintettel annak szociális jellegére és gazdasági volumenére - ez különös jelentősséggel bír.

El kell érni, hogy az önkormányzati és az állami tulajdon egymás mellett egyidejűleg megjelenhessen. Az üzemeltetésben a vállalkozási formák elfogadása mellett több jogszabályi garanciát kell adni az üzemeltetési biztonságra. A vízi közmű szolgáltatások területén a hazai vállalkozók tevékenységét preferálni kell és a külföldi vállalkozók e stratégiai fontosságú területen ne szerezhessenek többségi tulajdont. (Ezt egyenlőre azért kellene jogi úton szabályozni, mert az önkormányzatok döntéseiben jelenleg több a rövidtávú gazdasági és politikai megfontolás, mint a hosszú távú tervezés. A vízi közműveket viszont csak hosszú távú - legalább 15 éves - műszaki és gazdasági koncepciók alapján lehet biztonsággal üzemeltetni.)

Jelenleg a gazdaság szereplőire, a vízgazdálkodásban elkerülhetetlen kooperáció helyett, a tulajdonosi elkülönülés a jellemző - lásd vízművek szétválása. Ezt a tendenciát meg kell állítani és műszaki és gazdasági kutatásokkal megalapozott ajánlásokat kell kidolgozni az optimális üzemeltetői szervezetekre. Erre a tevékenységre az önkormányzatok és az üzemeltetők szakmai-érdekvédelmi szövetségeit kell megnyerni.

Szabványokban és műszaki szabályozásokban rögzíteni kell mindazokat a korszerű követelményeket, melyeket a társadalom ma joggal elvár és összhangban vannak az EU ajánlásaival is.

Országos és regionális programokat kell kidolgozni a fejlesztésekre és az állam csak ezekbe a programokba illeszthető helyi kezdeményezéseket támogassa. A programok az érdekeltek képviselőinek bevonásával és egyetértésével készüljenek.

Az ipari vízgazdálkodás szakmai szabályozását a fejlett ipari országok szintjére kell megemelni. Az eddigieknél szorosabb együttműködésre van szükség az ipari technológiák és az ipari előtisztítók létesítése és üzemeltetése területén. Ennek jogi és gazdasági szabályozási lehetőségét korszerűsíteni szükséges.

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény az önkormányzatok kötelező feladatává tett az egészséges ivóvíz ellátást és feladatkörébe utalta többek között a települési szennyvizek gyűjtését és tisztítását. Az önkormányzatok feladatkörébe tartozó fejlesztések megvalósításához az állam a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerében járul hozzá, melyről az Országgyűlés 1992-ben törvényt is alkotott (1992. évi LXXXIX. törvény). E törvény értelmében a támogatandó vízgazdálkodási célok az alábbiak:

• ivóvízellátás (közkifolyós, ivóvízbázis fejlesztés, hálózatépítés, ivóvízkezelési eljárás megvalósítása),

• szennyvíztisztítás,

• települési folyékony hulladék tisztítása,

• szennyvízcsatorna hálózat.