Szervezeti formák, struktúrák:

Jellemzőik:

• Munkamegosztás
• Hatáskörmegosztás
• Koordináció
• Konfiguráció (szervezeti séma)

• Egy nagy feladatkomplexum részfeladatokra bontása, és ezek szervezeti egységekhez történő telepítése. A munkamegosztás a szervezeti egységek alapja is.
• Elsődleges munkamegosztás:
• Funkció szerint
• Tárgy szerint
• Régió szerint
• Egydimenziós szervezetek: csak egy elv érvényesül, pl. funkcionális
• Két-, vagy többdimenziós szervezetek: kettő vagy több elv érvényesül. A munkamegosztási elveket párhuzamosan alkalmazzák, ilyen szervezet a mátrix-szervezet

• Az a tevékenység, mely a hierarchiában elhelyezkedő a szervezeti egységek, személyek kompetenciájának megállapítására irányul
• Csoportosítás:
• Egyvonalas: az alárendelt egységek csak egy felsőbb szervezeti egységtől kapnak utasítást
• Kétvonalas: az alárendelt egységek több felsőbb szervezeti egységtől kapnak utasítást

• Az a tevékenység, mely során az eltérő feladatokkal és hatáskörökkel rendelkező szervezeti egységek működését, a szervezet egészére vonatkozó célok megvalosítása érdekében összehangolják.
• Eszközei:
• Technokratikus: belső elszámolási rendszer, pénzügyi rendszer
• Strukturális: projekt, team, a-hoc bizottság
• Személy-orientált: az egyén azonosuljon a szervezettel, annak céljával, és a feladatokkal à pszichológiai eszközök
• Vertikális: az alá-fölé rendelt egységek közti kommunikációra épül
• Horizontális: az azonos hatásköri szinten álló szervezeti egységek közti kommunikációra épül

Konfiguráció:

• Másodlagos – származtatott – strukturális jellemző

A munkamegosztás a hatáskör, és a koordináció segítségével hozza létre a konfigurációt.